A Waldorf-pedagógiáról

WALDORF-PEDAGÓGIA

A Waldorf-pedagógia a gyermek ismeretéből - életkoronként változó testi, lelki és szellemi szükségleteinek felismeréséből - kiindulva biztosítja a gyermek számára az egészséges fejlődést, az egészséges életmódot, figyelembe véve, hogya gyermek egyedi, mással nem helyettesíthető individuum és szociális lény egyszerre. Pedagógiánk gyermekközpontú, ó,ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést.

A Waldorf-pedagógia egészét megalapozó élettani, orvosi, pszichológiai és antropológiai ismeretek mellett a Waldorf-óvodapedagógiában a több évtizedes gyakorlati tapasztalatok mélységeiből nyert felismerések is igen nagy súllyal vannak jelen. Mindezzel az ember belső lényét és fejlődését helyezi központba. A Waldorf-pedagógia filozófiai háttere Steiner által a századelőn kidolgozott emberismeret, az úgynevezett ófia (Antroposz-szófia /görögül/ = az emberre vonatkozó bölcsesség). Az antropozófia hatással volt a gyógypedagógiára, az orvostudományra, a művészetekre, a mezőgazdaságra és más életterületekre is (sok esetben az antropozófia megismerési módszerei által nyert - az egyéb szakterületekre vonatkozó - alapvető megállapítások csak évtizedekkel a koncepciók kimunkálása és sikeres alkalmazása után nyerték el az egyértelmű tudományos bizonyítást).

Pedagógiánk európai hagyományokban gyökerező antropológiai felfogása az embert - az emberi lény legbensőbb magját - transzcendens eredetű individualitástekinti. Minden individualitás egyetlen és egyszeri (latin individuumszó eredeti jelentése: egy és oszthatatlan). minden ember ujjlenyomata különbözik, hanem én-struktúrája is. Ebben az értelemben az individuum rejtélyes, megközelíthetetlen mások számára, de saját maga számára is sokáig ismeretlen. Öntudatra kell ébrednie a világ, saját maga és a többi ember megismeréséhez, fel kell fognia az individualitás szabadságát, amely egyben felelősségvállalás is.

A nevelés (és majd az önnevelés) célja és feladata: segítséget nyújtani ahhoz, hogy az ember a fejlődési útján haladva, a lehetőségek széles körével úgy kerüljön kapcsolatba, hogy képes legyen kiválasztani a személyiségének leginkább megfelelőt. Így váljon egészséges, lelkileg szabad és szellemileg kreatív emberré. képes legyen arra, hogy saját akaratát, érzelmeit és gondolkodását önálló és felelős életvitelre fordítsa, környezetét visszautasítsa, hanem égesebbé tegye. Hogy képes legyen a világ különböző jelenségeiről (beleértve az emberi kapcsolatait is) kialakítani a saját véleményét, és ez alapján, szabadon dönteni. Hogy saját egyedi mivoltából, szilárd önismeretéből és biztonságérzetéből merítve helyt tudjon állni a különböző kihívásokkal szemben. Hogy használni tudja a képességeit, és ezek birtokában önállóan kezdeményezni tudjon, és e szabad kezdeményezéseket ki is tudja bontakoztatni.